Miért lehetnek szupersikeresek az elviselhetetlenül arrogáns vezetők?

Egy impulzív zsarnokot elméletileg senki nem kedvel, mégis rengeteg példa van arra, hogy az ilyen ember el tudja érni a célját, mert mások szinte vakon engedelmeskednek neki. A józan ész azt sugallja, ennek az az oka, hogy illető kimagasló intelligenciájú, kreatív egyéniség, ezért mindenki tiszteli és elismeri, ami azzal jár, hogy hajlandó elviselni lehetetlen és szeszélyes viselkedését.

Egy új kutatás azonban arra világít rá, hogy ez nem egészen így van.

Amerikai kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az elviselhetetlenül arrogáns vezetők azért tudnak sikeresek lenni, mert sokkal erősebben hallatják a hangjukat, mint mások. Ezáltal a többség számára ijesztően új vagy egyenesen elképesztő ötleteiket is meg tudják valósítani, mert legyőzik az ellenállást. Egy zseni – mint a milyen Jobs is volt –, akkor képes haladni a maga útján, ha nem tűr ellentmondást, magából kikelve ordít és csapkod, amikor kell, gátlástalanul belegázol mások lelkivilágába és soha nem engedi meg magának azt a luxust, hogy akár egy szikrányi empátiát mutasson.

Samuel Hunter és Linda Cushenberry kutatók definíciója szerint az ilyen ellentmondást nem tűrő személy provokatív, agresszív, egoista, önfejű és rosszindulatú.

Az első kísérletben kétszáz egyetemistával személyiségi tesztet végeztettek és felmérték, miként képesek innovatív módon használni hétköznapi tárgyakat. A tanulmányi eredményeiket is feljegyezték, hogy tudják, általában miként teljesítenek egyetemi környezetben.

Minden diákot arra kértek, hogy tíz perc alatt önállóan dolgozzon ki megoldást egy marketinggel kapcsolatos problémára. Ezek után háromfős csoportokat hoztak létre a résztvevőkből, és húsz percet kaptak arra, hogy közösen kidolgozzák a új marketingstratégiát.

Mint sejthető volt, az, hogy valaki mennyire ellentmondást nem tűrő személyiség, semmilyen összefüggésben nem állt azzal, mennyire volt kreatív, amíg egyedül dolgozott. Amikor viszont a közös munkára került a sor, az ellentmondást nem tűrő diákok sokkal hatékonyabban verték keresztül a saját ötleteiket – különösen, ha a többiek vitába szálltak velük.

A második kísérletben a kutatók arra keresték a választ, hogy az ellentmondást nem tűrő személyiség vajon rosszabbul teljesít-e bizonyos csoportdinamika érvényesülése esetén. Csaknem háromszáz diákot arra kértek, hogy egyedül találjanak ki karácsonyi ajándékot az egyetem számára; aztán számítógép elé ültették őket, és azt mondták nekik, hogy két másik diákkal fognak kommunikálni egy online chatszobában.

A résztvevők nem tudták, hogy a csevegők a kutatók beépített emberei, és azt a feladatot kapták, hogy kedvező vagy negatív visszajelzést adjanak a karácsonyi ajándékötletekre. Aztán a résztvevőket arra kérték, hogy ugyanazokban a hármas csoportokban álmodják meg a jövő kollégiumi szobáját, a beépített emberek pedig kedvező vagy negatív visszajelzéseket adtak, illetve a maguk részéről is ötletekkel szolgáltak, amelyek egy része kreatív volt, a többi pedig nem.

A kreatív ötletek önálló kiagyalását illetően megint csak nem számított, hogy valaki mennyire ellentmondást nem tűrő személyiség. Az ellentmondást nem tűrő diákok azonban szívesebben osztották meg ötleteiket, ha a beépített ember is kreatív javaslatokkal hozakodott elő és negatív visszajelzést adott.

Vagyis, mint sejteni lehetett, az ellentmondást nem tűrő személyeket nem zavarta különösebben, hogy mások nincsenek elragadtatva az ötleteiktől.

Ezek az eredmények újabb adalékkal szolgál ahhoz a vitához, hogy vajon az arrogáns vezetők vagy a kellemes személyiséggel megáldott emberek teljesítenek-e jobban az üzleti életben. A kutatás konklúziója úgy hangzik, hogy a kellemetlen személyiségű emberek nem feltétlenül okosabbak vagy kreatívabbak, de nem hátrálnak meg, amikor más kreatív vagy erőszakos munkatársukkal szemben kell megvédeniük az álláspontjukat.

A kutatók ugyanakkor elismerik, hogy a két kísérletnek vannak bizonyos korlátai, mert egyetemista fiatalok vettek részt bennük, akik nem reprezentálják a teljes népességet. Az sem világos, hogy az ellentmondást nem tűrő személyiség hosszú távon is keresztül tudja-e vinni az akaratát, vagy idővel a környezetük elfárad a nagy dózisban kapott arroganciától és empátiahiánytól, és nem lesz fogékony az ötleteikre.

A téma tehát további kutatásokat igényel, de már most megnyugtató a tudat, hogy ha egy vezető elviselhetetlenül arrogáns módon viselkedik, még nem feltétlenül zseni, aki előtt fülünket-farkunkat behúzva kell behódolnunk – hanem esetleg csak egy erőszakos fráter.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!