„Ha tíz év múlva meghal, hogyan festene a gyászjelentése?” – 4 különösen hatékony interjúkérdés és a hozzájuk kapcsolódó magyarázatok

A jól ismert interjúkérdések mellett egyre gyakrabban bukkannak fel olyanok, amelyek elképzelt forgatókönyveket vázolnak fel, és a jelöltnek ebben a helyzetben kell feltalálnia magát. Ezekre a kérdésekre nem lehet felkészülni (begyakorolni a választ internetes minták alapján), ezért az álláskereső spontán reakciójából számos fontos jellemvonásra, képességre lehet következtetni.

Milyen típusú menedzserrel nem szeret együtt dolgozni? – ez az egyik kedvenc interjúkérdése Anthony Russónak, aki egy amerikai marketingcég alapító tulajdonosa. A válaszból szerinte kiderül, hogy a jelölt jó csapatjátékos-e és milyen menedzseri készségeket tud felmutatni. A magas színvonalat képviselő álláskeresők ugyanis nem csupán a rossz menedzserekről rántják le a leplet, hanem számot adnak arról is, hogy ők maguk mit és hogyan csinálnának jobban.

Russo kedvencei ezen túlmenően azok a gyakran mellbevágó interjúkérdések, ahol a jelöltnek egy elképzelt helyzetben kell feltalálnia magát, és a kitaposott ösvényről letérve kénytelen kezelni a szokatlan szituációt.

A négy leghatékonyabb ilyen típusú kérdés a következő:

Meghalt tegnap az ön nagymamája, akivel nagyon szoros kapcsolatban állt. Holnap lesz a temetése. Ma be kell fejeznie egy fontos projektet. Mit tesz ebben a helyzetben?
A legtöbben erre a kérdésre azt válaszolják, hogy „természetesen elvégzem a feladatot”, de Russo szerint könnyű megállapítani, ki gondolja komolyan és ki az, aki csupán meg akar felelni a feltételezett elvárásoknak.
A legjobb válaszokat azok adják, akik teljesen bele tudják élni magukat a helyzetbe. Például elmesélik, hogy összeszedik magukat, megcsinálják, amit kell, majd a temetést követő éjjelen jól kisírják magukat az autóban, utólag levezetve az összes feszültséget.

Ez a temetéses kérdés elég brutálisan hangzik, de Russo arra kíváncsi, hogy a jelölt képes-e helytállni bármilyen kemény helyzetben. Azokat a jelölteket tartja a legnagyobb becsben, akik bebizonyítják, hogy egy személyes tragédia árnyékában is a legtöbbet tudják kihozni magukból.

Mi a legnagyobb hiba, amit valaha elkövetett?
A kérdés mellé a jelölt nem kap bővebb magyarázatot, így szabadon és őszintén keresheti ki emlékei közül a legnagyobb hibát, és elmondhatja azt is, miként tette jóvá a ballépést, illetve hogyan hasznosította a kudarc nyomán keletkező tapasztalatokat.
A kérdés sok jelöltet zavarba ejt, és először gyenge választ adnak. A rátermettebbek azonban később visszatérnek a témához, és releváns történetet mesélnek el. Russo ki nem állhatja azokat, akik úgy vélik, nem tudnak komoly hibáról beszámolni – hiszen mindannyian megbotlunk néha, és igyekszünk tanulni belőle.

Ha lehetősége van arra, hogy etikus módon keressen egymillió dollárt, illetve erkölcstelen úton százmilliót akasszon le, melyik opciót választaná?
A legtöbb jelölt az etikus egymillióra szavaz, mert „így helyes”, de akkor ugrik a majom a vízbe, amikor Russo megkérdezi, hogy miért.
A szakember nem szereti azokat, akik azt válaszolják, hogy már egymillió dollár is rengeteg pénz és egyébként is jobb becsületesnek maradni. Sokkal érdekesebb számára az a jelölt, aki kifejti, hogy azt a bizonyos egymilliót milyen vállalkozásokba tudná befektetni.
Russo találkozott egy olyan jelölttel is, aki nagyon ötletes választ adott: „Attól függ, kit verek át a 100 millió elcsaklizásával. Lehetek etikusan erkölcstelen?” A szakember Robin Hoodnak nevezte el magában az illetőt.

Tegyük fel, hogy tíz év múlva meghal. Hogyan festene a gyászjelentése?
A válasz a jelölt céljairól és álmairól adhat számot, és betekintést enged abba, hogyan éli az életét. Ha a magánélet és a munka világa nincsen egyensúlyban, az mindig intő jel.

Russo azzal védi meg ezeket a szokatlan, esetleg morbidnak tűnő kérdéseket, hogy papíron minden jelölt egyforma, ezért csak akkor lehet igazán megismerni őket, ha kiugrasztja a nyulat a bokorból. A jelöltnek ki kell lépnie a komfortzónájából, és az interjúztatóval folytatott beszélgetés során fel kell tárnia igazi tulajdonságait. A beszélgetés maga sokkal sokkal fontosabb, mint a végső válasz. Az sem baj, ha a fentiekhez hasonló kérdések hallatán a jelölt azt mondja, hogy nem tud minden problémára megoldást találni – ha valaki képes őszintén belátni, hogy tökéletlen és bizonyos helyzetekben tanácstalan, az piros pontot kap a neve mellé Russo noteszében.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!