Sok hűhó semmiért, avagy 5 szimpla munkahelyi probléma, aminek túl nagy feneket kerítesz

Nem kell túlspilázni a dolgokat, van elég baj enélkül is.

„Ezért engem kirúgnak” – gyakran hangzik el ez a mondat, legtöbbször azonban a hiba nem annyira jelentős, mint amilyennek gondoljuk. Aránytalanul felnagyítjuk a dolgokat, túlgondoljuk a jelentőségüket, emésztjük magunkat, vajon mit gondolnak rólunk, újraolvassuk az e-maileket és hibáztatjuk magunkat, ha olyat írtunk bele, amit „nem kellett volna”, még ha az a dolog valójában csak egy elütés. Persze néha előfordul, hogy egy-egy hibának következményei lesznek, például figyelmeztetést kapunk a főnökünktől, de az ilyen mindennapos ügyeket általában inkább csak túlgondoljuk.

Íme az az 5 általános „hiba”, amit túlkomplikálunk, ezzel is nagyobb bajt okozva, mint amennyit az egész ügy ér:

1. Elfelejtetted csatolni a mellékletet
Ugyan, nem nagy ügy, bár tényleg idegesítő, amikor a rendszer vagy önmagunk hibájából melléklet nélkül küldjük el a levelet. Azonban mielőtt pánikba esnél, jusson eszedbe, hogy azonnal korrigálhatod is a dolgot, és elküldhetsz egy következő üzenetet azzal, hogy úgy tűnik, kimaradt a melléklet. Ha a másik fél figyelmeztet erre, akkor sincs probléma, csak ne gondold túl a dolgot.

2. Elmulasztottál egy találkozót
Bár nem kötelező, a heti/havi csapattalálkozóra általában elvárt a részvétel. Azonban hiába örülsz annak, hogy ápolhatod a kapcsolatot a főnököddel és kollégáiddal, előfordulhat, hogy az utolsó pillanatban közbe jön valami, és le kell mondanod a találkozót. E mulasztást javítandó késztetést érzel, hogy már a meeting estéjén egy meakulpázó e-mailt küldj a főnöködnek, melyben a bűnök felsorolásai után ígéretet teszel, hogy többet ilyen nem fog előfordulni. Nos, így tudunk egy szimpla kis esetből óriási problémát gyártani, és úgy viselkedni, mint egy falhoz állított kisgyerek. Először is, egyáltalán nem kell ilyen e-mail írnunk, másodszor, hagyjuk abba, hogy a semmiből valamit csinálunk. Tudakoljuk meg az egyik kollégától, milyen fontosabb információról maradtunk le, majd hagyjuk az egészet. Mindenkivel előfordulhat, hogy lemarad valamiről, és általában senkit sem érdekel annyira, mint ahogyan azt képzeljük.

3. Hosszúra nyúlik az ebédszünet
Egy barátod épp a városban van, és nincs más lehetőséged a találkozóra, csak ha kiruccansz vele ebédelni. Bár eddig is szokásod volt, hogy dél körül elmenj, az ebédidő általában nem tartott egy órán át, most viszont már 90 perce házon kívül vagy, és lelki szemeid előtt megjelenik a főnököd képe, ahogy épp az asztalodat veri egy fontos feladat miatt. Ha csak nem egy olyan környezetben dolgozol, ahol minden egyes percedet ellenőrzés alatt tartják, ez a késés nem lehet olyan nagy dolog. Még csak megemlíteni sem érdemes a hosszúra nyúlt ebédszünet okát, ha a főnököd nem az a típus, aki mindennel el akar téged számoltatni. Folytasd ott a munkát, ahol abbahagytad, és viselkedj természetesen, hiszen semmi okod nincs kattogni.

4. Konstruktív visszajelzést adtál
Tegyük fel, hogy a csapat új tagja nagyszerű munkaerő, de kicsit zöldfülű, és úgy tűnik, még nem igazán érti, hogy a részlegen mi az elvárás. Mentorként dolgozol vele, és észreveszed, hogy gyakran nem követi az útmutatásokat. Mivel ez is a munkádhoz tartozik, konstruktív visszajelzést nyújtasz neki. Rámutatsz arra, mit csinál jól, de azt is tudtára hozod, miben kéne még fejlődnie és miért. Javaslatokat teszel neki, hogyan tudna jobb lenni, aztán a nap hátralévő részében azon kezdesz aggódni, vajon ezek után milyen lesz a viszony köztetek. Valóban, még a pozitív kritika sem a munka legjobb része, de mindenképpen szükségszerű megtenni néha. Nem kell magad emészteni miatta.

5. A hétvégéről beszéltél
Hétfő reggel van, és rengeteg teendő sorakozik fel előtted, ezért már hozzá is kezdenél a kávé után, de a melletted ülő rákérdez, mit csináltál a hétvégén, és még a főnököd is elcsípi a beszélgetés egy kis morzsáját. Mielőtt azonban ezt észrevennéd, már rég elmesélted, milyen buliban voltál szombat este, beleértve azt a nőt/férfit is, akivel találkoztál. Bár semmiféle jele nem volt annak, hogy a főnök ezért rossz szemmel nézett volna rád, amint belekezdesz a munkádba, azon kezdesz pörögni, hogy talán túl sokat fecsegtél. Tényleg kellett tudniuk, mi történt a partin, és azután…? Ha ilyen kérdések merülnek fel benned, ideje picit lelazulnod. Egyáltalán nem elvárás, hogy ne legyen életed az irodán kívül is. Amíg nem beszélsz a szexről, drogokról, arról, hogy majdnem letartóztattak, vagy hogy rettentően kiütötted magad, addig rendben vagy. Még ha picit többet is osztasz meg a kelleténél, az egyetlen ember, aki elítél ezért, az te vagy.

Akármi miatt is aggódsz, tanuld meg reálisan látni ezeket a helyzeteket. Hacsak nem végzel tényleg rossz munkát, az ilyen kis gubancok egyáltalán nem adhatnak okot az aggodalomra és a bűntudatra. A pánikolással azonban tényleg kihúzhatod a gyufát, megbonyolíthatod a dolgokat, és elefántot csinálhatsz a bolhából. Nem a vélt hibáid várnak kijavításra, hanem a gondolkodásmódot.

A The Muse cikke nyomán.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!