Jó tanács egy megtért perfekcionistától: ne mondogasd, hogy pazarlod az idődet
Manapság rengetegen stresszelünk amiatt, hogy egyik dolog elveszi az időt a másik elől, és a végén alig jutunk valamire. Ezt érdemes gyorsan elfelejteni, tanácsolja egy HR-szakértő.
Megan Nicole O’Neal PR már nagyon fiatalon beépítette szemléletmódjába, hogy versenyt kell futni az idővel, és mindent megtett azért, hogy optimalizálja teendőit. Kapkodva tanult, egyik edzésről a másikra futott. Mivel mindenki úgy gondolta, hogy ő ettől erős, büszkén vállalta, hogy elképzelni sem tudja az életét a ma már sokat kárhoztatott multitasking nélkül. „Az alvás a gyengék időtöltése” mondás számára cseppet sem számított tréfának.
Az a meggyőződés, hogy mindent képes megcsinálni (egyszerre) az egyetemi évek után is vele maradt. Teljes munkaidőben önkénteskedett, félmaratonokat futott le, folyamatosan utazott. Azonban az élet sokszor keresztülhúzta a számításait. Ennek ellenére nem lassult le, mondván, az idő az egyik legnagyobb érték. Aztán amikor már megállt volna, rájött, az életét olyan módon építette fel, hogy még akkor se tudjon lelassulni, amikor akar. Annyira elkötelezettje volt annak, hogy minden pillanatot kihasználjon, hogy egyenesen egzisztenciális válságba navigálta magát, ami természetes módon követelte meg tőle a következő kérdéseket: „Miért szánok ennyi energiát erre vagy arra a dologra?” „Mennyit számít ez egyáltalán?” „Mi a célom?”.
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
27 éves korára Megan mentálisan és fizikailag is teljesen kimerült ettől a körbe-körbe rohangálástól, mégis a gondolat, hogy emiatt szabadságot vegyen ki, elképzelhetetlen volt számára.
A probléma legtöbbünknél is az, hogy olyan nagy hangsúlyt fektetünk a nagyszerűség hajszolására, mintha a sikernek csupán egyetlen egy definíciója volna. Rengetegen közülünk beveszi azt a romantikus hazugságot, hogy egy sikeres ember folyamatosan elkötelezett a szenvedélye iránt, és addig nyomja és nyomja, amíg a nagy ötlete hatalmas szenzációvá nem válik. Azonban e színpompás álomtól megittasulva figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a sikeresség inkább azt jelenti, hogy képesek vagyunk meghúzni, de el is engedni a gyeplőt. Az énekesek alaposan megtervezik, hol kell egy lélegzetvételnyi szünetet tartaniuk. A pilóták bekapcsolják a robotpilótát, hogy aludni tudjanak. Aki jógázik, az tudja, hogy minden kitartás után el kell lazítani az izmokat. Miért olyan nehéz tehát lemondanunk arról a meggyőződésről az üzleti életben, hogy ha nem menetelünk folytonosan a célunk felé, akkor csak pazaroljuk az időnket?
Ehelyett inkább azt érdemes megtanulnunk, hogy mennyit ér az időnk, és hogyan töltsük el. Azt is érdemes átgondolnunk, hogy az idő értéke nem az elvégzett feladatok számával mérendő. Nincs egységes idő-értékmérő rendszerünk, hiszen akárcsak a szépség, az idő értéke is szubjektív. Ha olyan képtelen nyomás alá helyezzük magunkat, hogy az élet minden egyes percéből ki kell vennünk a legtöbbet, akkor sosem lesz esélyünk megállni és fellélegezni. A láng sem képes égni oxigén nélkül.
Sterlin Griffin azt mondja, „a siker szokás, nem esemény”. Lassíts le, tedd szokásoddá, és legyen időd lélegezni. Lehet, hogy nem spórolsz az idődön, de az életedet jobbá teheted.
A Recruiter cikke nyomán
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!