3 elavult és káros tévhit a legjobban teljesítő munkavállalókról
Gyakran pont a legkiválóbbakról feledkeznek meg, ami végzetes hiba.
A HR-esek és a vezetők sok időt töltenek annak megvitatásával, hogyan támogassák a munkavállalókat, milyen eszközökkel növeljék a teljesítményüket, és ösztönözzék őket arra, hogy magasabb szintekre jussanak. Miközben fontos mindezt a témát érinteni és segíteni a dolgozókat, gyakran mégis figyelmen kívül hagyjuk a legerősebb teljesítményű kollégákat, azokat, akik folyamatosan jól teljesítenek a színfalak mögött.
Minden alkalmazott értékes, de a magas teljesítményt nyújtók nélkülözhetetlenek a jó eredmények szempontjából. Hiszen ők azok, akik lelkesednek azért, hogy cégünk elérje céljait, mert tudják, hogy az ő személyes sikerük összefügg a vállalat sikereivel. Az alábbiakban olyan veszélyes és káros mítoszokról lesz szó, melyek a legjobban teljesítő kollégákkal kapcsolatban szoktak megfogalmazni. Az ilyen téveszmék eloszlatása jó hatással lesz a csapat tagjainak munkájára, így a cég egészére nézve.
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
#1. tévhit: A magasan teljesítőknek nincs szükségünk annyi elismerésre, mint más kollégáknak
Igen könnyű megfeledkezni a legjobbakról, hiszen megbízhatóan és következetesen dolgoznak. Csábító lehet ezért nem foglalkozni velük, és inkább olyan dolgozókra összpontosítani, akik segítséget igényelnek ahhoz, hogy teljesítsék az elvárt szintet. A legjobbakat figyelmen kívül hagyni azonban hatalmas hiba, ami igazán sokba kerülhet a munkavállalói morál tekintetében. Ellentétben a hiedelemmel, a magasan teljesítők nem feltétlenül jók az önmotiválásban, igenis igénylik az elismerést, akárcsak a többi alkalmazott.
Azok a vezetők, akik ignorálják az értékes, ám látszólag a háttérbe húzódó alkalmazottaikat, mindaddig talán nem is veszik észre a problémát, amíg hirtelen nem esik le a teljesítményük. Ez a csökkenés azonban felkelti a vezetők figyelmét, és jó esetben a kíváncsiságukat is azzal kapcsolatban, mi okozta ezt a visszaesést. A válasz természetesen egyszerű: amikor a dolgok jól mentek, a dolgozók nem kaptak visszajelzés, dicséretet vagy elismerést, és ha ez túl hosszú ideig fennállt, valószínű úgy érezték, nem értékes tagjai a csapatnak, inkább csak robotok, akik magától értetődően teljesítenek.
Mire a legjobbak teljesítménye elkezd hanyatlani, gyakran már túl késő lesz. Ennek megakadályozása érdekében legyünk proaktívak. Ne feledjük, hogy a munkavállalók rendszeres visszajelzést és bátorítást érdemelnek. A gyakori teljesítményellenőrzések során beszéljük meg velük erősségeiket és gyengeségeiket, kérdezzünk rá, milyen területeken szeretnek javulást elérni, és tudassuk velük, milyen sokat segítenek a cégnek kivételes munkájukkal.
#2. tévhit: A legjobbak mindig lelkesednek a munkájukért
Ez egy másik félreértés, ami frusztrációt és alacsony munkavállalói elkötelezettséget okoz. A legjobbak magas teljesítményt nyújtanak, és függetlenül attól, mennyire élvezik aktuális munkájukat, mennyire produktívak, mindig olyan módszereket keresnek, amelyek a fejlődés felé mutatnak. Ez egy olyan vezetői vonás, amelyet bátorítani kell, nem pedig tudomást sem venni róla. Ha például van egy olyan értékesítőnk, aki egyedül felelős a cég eladásának és nyereségének magas hányadáért, akkor ez egy nagyszerű hír, de ne hagyjuk, hogy elunja magát.
Beszéljük meg a fejlődési lehetőségeket velük. Nézzük meg, hogyan lehet a legjobban hasznosítani a tudásukat. Engedjük meg nekik, hogy új készségeken dolgozzanak, és szélesítsék a látókörüket. Ha a legjobbakat tudat alatt arra ösztönözzük, hogy teljesítményük stagnáljon, akkor függetlenül attól, hogy mennyire szeretik a szervezetet, újabb és izgalmasabb lehetőségeket fognak keresni máshol.
#3. tévhit: A legjobbak elég merészek ahhoz, hogy kérjenek
Szintén egy elég általános meggyőződés az, hogy a legjobbak mind extrovertáltak és jó vezetők. Csakhogy ez egyáltalán nem így van. Elképzelhető, hogy a tehetséges dolgozó egyáltalán nem mer kérni, és ez különösen igaz a nőkre. Az, aki magának előléptetést kér, nem feltétlenül a legjobbak közül való – inkább csak magabiztos, ami szintén fontos tulajdonság, de még nem minden.
A legjobban akkor járunk el, ha rendszeres teljesítménybeszélgetéseket folytatunk a kollégákkal. Ez lehetővé teszi, hogy jobban megértsük, és megbeszéljük az egyes alkalmazottak erősségeit és a bennük rejlő lehetőségeket. Ezeknek az információknak a birtokában pedig honorálhatjuk a legjobbakat.
Ne kockáztassuk a legjobbak elvesztését egy-egy ilyen tévhit miatt. Helyezzük előtérbe a párbeszédet, vezessünk be hatékony teljesíménykezelési eszközöket, és ne felejtsük el, hogy az alkalmazottaink csak akkor tesznek meg mindent a vállalatunkért, ha mi is megteszünk mindent értük.
A Tlnt.com cikke nyomán
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!