A munka és magánélet egyensúlya csak mítosz?
Hogyan határoznád meg a munkát? Miért gondolod, hogy a munka és a magánélet két elválasztható dolog? Hogyan úszhatunk az árral sokkal következetesebben? Ezeket a kérdéseket vitatták meg egy HR kerekasztal beszélgetés keretében.
A résztvevő HR-esek válaszaiból kiderült, hogy ahány ember, annyi munka-meghatározás létezik, ezért is nehéz és talán felesleges is e két területet élesen elválasztani egymástól. Abban azonban mindenki egyetért: a vállalatoknak nagy hangsúlyt kellene fektetniük arra, hogy emberközpontúvá tegyék a munkát.
#1. Kérdés: Hogyan definiálnád a munkát?
A válaszok:
Gazdasági jutalomért végzett tevékenység – A válasz túl triviálisnak tűnik, de a legtöbb ember tényleg azért jár dolgozni, hogy pénz keressen magának és a szeretteinek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt az igazságot, amikor a munka-magánélet kérdéseiről beszélgetünk. A gazdasági nyomás mindig megjelenik, amikor a munkáról esik szó.
Ez a mi identitásunk – Kételkedsz ebben a válaszban? Pedig gondoljunk csak bele, mi az első kérdés, amit egy idegentől kérdezünk, miután bemutatkoztunk egymásnak? Az esetek 99,99 %-ban a másik foglalkozása iránt érdeklődünk. A munkánk a létezésünk szerves része, és hajlamosak vagyunk általa meghatározni magunkat.
Célból végzett feladatok egy ügy elősegítésének érdekében – Ez a válasz kicsit elvontnak tűnik, pedig rávilágít arra a tényre, hogy az emberek szeretnek tenni valamit, látható teljesítményeket elérni. Hajtóerőt és motivációt ad nekünk, ha látjuk erőfeszítéseink eredményeit.
Az a hely, ahová mindennap bejárok – Sokak számára a munka egy hely. Ez magába foglalhatja az ingázást, az irodát vagy egyébmás helyeket. A munkavégzés helye ugyanígy a munkánk azonosító jellemzője, mint azok a feladatok, melyeket nap mint nap elvégzünk.
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
#2. Kérdés Miért gondolod, hogy a munka és a magánélet különválasztható?
A válaszok:
Mert így épülünk fel, így alakult ki – Igyekszünk mindennapi életünk minden egyes aspektusát felosztani. Sok szempontból ez egészséges, hiszen csak így tudjuk eldönteni, melyik életterület kapjon több figyelmet. Másrészt a generációk számára az „élet” egyenlő a munkán kívüli aktivitásokkal, tapasztalatokkal. Jobban érezzük magunkat, ha minden tevékenységünket skatulyázzuk.
Mert a munka nem lehet szórakoztató – A „munka” szónak olyan súlyos jelentéseket adunk, amelyek gyakran negatívak. Pedig sok ember élvezi a munkáját, és sokakban él az a hit, hogy a magánélet olyan dolgokat fed le, melyek iránt lelkesek vagyunk, melyek szórakoztatóak.
Mert így megakadályozhatjuk a kiégést – Az emberek úgy vélik, hogy minden munka végül fárasztó és unalmas lesz. Ez előfordulhat, de ez azt is feltételezi, hogy a burnout magától értetődően bekövetkezik. Azonban ha erre várunk, valószínűleg meg is fog velünk történni. Ha a munkára úgy tekintünk, mint valami fárasztó dologra, akkor azzá is válik. Ez igaz minden más véleményünkre is az életünkben.
Nem lehetünk önmagunk a munkában – Ez a válasz is gyakori, pedig egyáltalán nem a munka-magánélet tárgykörébe tartozik, ez inkább a vállalati kultúra kérdése. Sajnos sok ember számára igaz ez a megállapítás, mert hajlamosak egy „magánélet” álarcot és egy „munka” álarcot viselni. A cégek pedig megtesznek mindent azért, hogy a munkát személytelenné tegyék, ami azért ellentmondásos, mert mindeközben azt is szeretnék, ha az emberek mindent beleadnának a munkába, nemcsak a képességüket, de az emberségüket is.
A munka-magánélet fogalmát a HR találta ki – Érdekes válasz, és lehet is némi igazság ebben.
#3. Kérdés: Hogyan ússzunk az árral következetesebben?
A válaszok:
Tegyük lehetővé a rugalmasságot a vállalatnál – Kevés olyan iparág és munkakörnyezet van, ahol teljesen merev rendszernek kell megfelelnünk a munkánk során. Tegyük lehetővé a rugalmas munkaidőt, engedélyezzünk részmunkaidős pozíciókat vagy munkamegosztást. Ne dolgozzunk ki túl poroszos, egy kaptafára épülő rendszereket, mert ezek nem illenek a folyamatosan változó környezethez, dinamikusan alakuló személyes és családi életünkhöz.
A HR mutassa az utat – Ha szeretnénk a céget emberközpontúvá varázsolni, akkor vessünk egy pillantást jelenlegi cégünkre, nézzük meg, hogyan szüntethetjük meg azokat a szabályokat, amelyek csak gátolják az emberek boldogulását mind a munkában, mind azon kívül.
Hagyjuk, hogy az egyéniség is kifejeződhessen – Ha azt szeretnénk, hogy a munkavállalók apait-anyait beleadjanak a munkába, akkor meg kell engednünk nekik, hogy kifejezzék benne önmagukat. Persze megadhatunk ehhez elvárt paramétereket, de hagyjuk, hogy bevonják az „életüket” is a munkába.
Ne felejtsük el, hogy emberi lények vagyunk, és nem csak a cselekedeteinkből állunk – Szánjunk időt arra, hogy megismerjük mások érdekeit, és megoszthassuk sajátunkat is. Lássuk az ebben rejlő sokféleséget. Az emberek arra vágynak, hogy elismerjék mindazt, amit a munkájukban és a magánéletükben tesznek.
A Tlnt cikke nyomán
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!