Ezért hátrány, ha túl jó vagy a munkádban
Azt tanultuk, hogy mindig a maximumot kell nyújtanunk, mert így tudunk érvényesülni. De mint minden mást, ezt sem szabad túlzásba vinni, különösen nem a munkahelyen.
Régóta elfogadott tény, hogy a nagy önuralommal rendelkező, fejlett éntudatú emberek számos előnyét élvezik ennek a két remek tulajdonságnak, a munkában és a magánéletben egyaránt. Ők azok, akik szakmailag mindig magasan az elvárt szint fölött teljesítenek, nem felejtik el senki születésnapját és az egyéb évfordulókat, és remekül néznek ki, mert betartják az egészséges táplálkozás szabályait és nem hagyják ki az edzéseket. Egy amerikai tanulmány szerint azonban, amelyet a Business Insiders ismertet, a túlteljesítő emberek számára teherré válhat, hogy a környezetük egy idő után természetesnek veszi és el is várja, hogy mindig a maximumot nyújtsák.
„Túlteljesítőnek lenni általában véve jó dolog, gondolja mindenki, és ez elméletileg így is van – mutat rá Christy Zhou Koval, a kutatás vezetője. – Az ilyen emberek elérik a céljaikat, jó partnerek a munkában és a magánéletben egyaránt. Általában anyagilag is jobban állnak, mint kevésbé fegyelmezett társaik, egészségesebbek és magasabb minőségűek az emberi kapcsolataik.”
Nézd meg legfrissebb állásainkat:
PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK
IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK
ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK
A kutatók azonban azt találták, hogy a fegyelmezett, túlteljesítő emberekre egy idő után visszaütnek ezek a tulajdonságaik. Például a környezetük eleve többet vár el tőlük, függetlenül attól, hogy ez érvényes igény-e adott esetben.
Az egyik kutatásban egyetemistákat kértek arra, ítéljék meg valaki tanulmányi teljesítményét annak alapján, mennyire feledkezik bele az új zeneszámok hallgatásába egy iTunes-boltban. A másik kutatásban egy fiktív személy munkahelyi teljesítményét kellett megbecsülni annak fényében, milyen hatékonyan tud megtakarítani az új lakására. Mindkét esetben az lett az eredmény, hogy minél nagyobb önuralmat tanúsított az alany, annál többet vártak el tőle.
El kell ismerni, ez nem irreális feltételezés. A kutatók rámutatnak, hogy az önuralom tényleg jó teljesítményt feltételez. Ez nem is olyan rossz a maximalisták számára, hiszen kellemes az a tudat, hogy számítanak az emberre. De ha mindig sokat várunk el tőlük, kiégethetjük őket, mondja Zhou Koval.
A kutatók azt találták, hogy miközben hajlamosak vagyunk többet elvárni ezektől az emberektől – ami végül is nem alaptalan feltételezés –, számukra nem könnyebb elvégezni ezt a többletmunkát, még ha annak is tűnik. A magas önuralommal rendelkező emberek szintén erőfeszítéseket tesznek a feladatok elvégzése során, magyarázza Koval, csak ők jobban csinálják. „Kitartóbbak, nem adják fel egyhamar, jobb stratégiákat alkalmaznak.” De miközben a tudomány elismeri a jobb teljesítményt, a munkahelyi főnök azt gondolhatja, a maximalistáknak könnyű, hiszen mindent csak úgy kiráznak a kisujjukból.
Mindez komoly problémához vezet: a maximalisták számára nagyobb terhet jelentenek a munkahelyi kapcsolatok, mint a kevésbé fegyelmezett kollégáknak. Több áldozatot hoznak a munkatársaikért, derül ki a kutatásból, még azon az áron is, hogy ez a saját céljaik megvalósításának rovására mehet. Hasonló dinamika figyelhető meg a magánéleti kapcsolatokban is. Ha mindig számíthatnak valakire, az előbb-utóbb kiszárítja az illetőt.
Mindez nem jelenti azt, hogy a túlteljesítőknek vissza kellene fogniuk magukat. A nagy önuralomnak még mindig sokkal több az előnye, mint a hátránya.
De a menedzserek (meg a kollégák és a romantikus partnerek) vegyék figyelembe: ha természetesnek veszik, hogy a nagy önuralommal rendelkező emberek mindig túlteljesítenek, elveszíthetik őket. Miközben rövid távon jó stratégiának tűnik, ha a túlteljesítőkre támaszkodunk – mindig elvégzik a feladatot –, „hosszú távon zavarni kezdheti őket a teher, amelyet rájuk rakunk”, mondja Zhou Koval.
Fentiekből az következik, hogy a túlteljesítőket el kell ismerni az erőfeszítéseikért. „Érezniük kell, hogy kapnak valamit azért a többletért, amit a munkába beletesznek” – hangsúlyozza a kutató. Néha pedig hagyjuk őket egy kicsit lazítani, hogy ne érezzék, kihasználjuk őket, mert ők tehetségük és elkötelezettségük folytán többre képesek.
Kövess minket a Facebookon!
Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!