Itt a leghatékonyabb módszer egy szokás megváltoztatására

Mindenkinek vannak céljai, amelyeket szeretne elérni, viselkedései, amelyeket megváltoztatna, és olyan szokásai, amelyeket felépítene vagy abbahagyna. A gyakorlatban azonban legtöbbször kudarcot vallunk. Kivéve, ha élünk a közösségi nyomás leetőségével és az elkötelezettségünket szolgáló eszközökkel.

Miért buknak el rendre a kísérleteink?

Bárki, aki diétázott már, vagy egy hétig új ütemtervhez próbálta tartani magát, az tudja, hogy a viselkedésünkben rövid távú változásokat ugyan lehet hozni, de nehezünkre esik tartós, hosszú távú eredményeket elérni. A pszichológusok évek óta tanulmányozzák ennek okát, és fel is fedeztek 5 olyan dolgot, melyek miatt erőfeszítéseink nem sok gyümölcsöt hoznak:

• Negatív érzelmek motiválnak minket. Gondolhatjuk, hogy a félelem vagy a megbánás ösztönzik majd a változást, de ennek épp az ellenkezője igaz. 129 tanulmány áttekintése szerint a legkevésbé hatékony viselkedésmódosítási stratégiák azok voltak, amelyek a félelemre és a megbánásra koncentráltak.

• Mindent vagy semmit gondolkodásmód. Rengeteg kognitív elfogultság akadályozhatja meg a változást, de az egyik legrosszabb a mindent vagy semmit gondolkodás. Ilyenkor egy apróbb kudarc is eltéríthet minket a sikertől.

• Túl nagy és homályos céljaink vannak. A viselkedés megváltoztatása időigényes folyamat, mégis sokszor megpróbálunk egyszerre túl sokat változtatni. A viselkedés megváltoztatása reális és specifikus lépéseket igényel.

• Elfelejtjük, hogy a kudarc a folyamat része. Sokszor fókuszálunk a célra és nem a folyamatra. A kudarc nem az út vége, csupán azt mutatja meg, hova kell fókuszálnunk jobban.

• Nem köteleződünk el. Bármely nagyobb változáshoz elkötelezettség szükséges.

Mindezek után felvetődik a kérdés. Ha épp szeretnénk egy viselkedésünkön változtatni, akkor tegyük-e nyilvánossá a szándékunkat, vagy inkább tartsuk meg magunknak?

Nézd meg legfrissebb állásainkat:

BUDAPESTI ÁLLÁSOK

KÜLFÖLDI ÁLLÁSOK

ADMINISZTRÁCIÓS ÁLLÁSOK

PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI ÁLLÁSOK

IT ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS ÁLLÁSOK

ÉRTÉKESÍTÉSI ÉS KERESKEDELEMI ÁLLÁSOK

HR-ES ÉS MUNKAÜGYI ÁLLÁSOK

Szociális nyomás kontra kötelezettségvállalási eszközök

Miután úgy döntöttünk, hogy változtatunk, lépésekre bontjuk a cselekvésünket, és meghatározzuk a változás végrehajtásának folyamatát, hogyan tartsuk magunkat elszámoltathatóan? Két népszerű módszer is létezik erre, amelyet a pszichológusok és a viselkedéstudósok évek óta tanulmányoznak: szociális nyomás és elkötelezettségi eszközök. De melyik a jobb?

Mindannyian voltunk már úgy, hogy féltünk a nyilvános nevetségessé válástól. Bár a köz nyomása segíthet abban, hogy megválogassuk, mit veszünk fel a középiskolában, nem biztos, hogy ugyanilyen egyértelmű, vajon segít-e a munkaszokások megváltoztatásában is. Képzeljük el, hogy megfogadjuk, ezentúl reggelente nem csekkoljuk azonnal az e-maileket, hanem inkább meditálunk, és az elkötelezettség fenntartásának érdekében elmondjuk munkatársainknak, mit csinálunk, sőt nyilvánosan közzé is tesszük. Ez jó ötletnek tűnik, de egy kutatás mást állít. Kevésbé valószínű, hogy lépést tudunk tartani céljainkkal, miután közzétettük őket. Hogy miért? Az agyunk nem érti, miért beszélünk a céljaikról, miközben még nem valósítottuk meg őket. Ez a szakadék a szándék és a megvalósítás között csak növekszik, amikor izgatottak leszünk a céljainktól. A lehetséges változások iránti izgalom dopamint szabadít fel, és a jó érzés befolyásolja viselkedésünket. Ha nyilvánosságra hozzuk céljainkat, azzal nem tudunk a napi fejlődésre összpontosítani, mert csak beszélünk róla. Az agyunk ezt úgy értelmezi, hogy már meg is valósítottuk a célt, mi pedig lassan visszatérünk a régi viselkedésünkhöz. A szociális nyomásban ráadásul benne van az attól való félelem is, hogy inkompetensnek tartanak minket. Mint korábban láttuk, ez nem vezethet tartós változáshoz.

Ezzel szemben az egyik legerősebb lehetőségünk egy elkötelezettségi eszköz használata. Ez arra szolgál, hogy viselkedésváltoztatásainkat jutalomhoz és büntetéshez kapcsoljuk. Odüsszeusz elkötelezettségi eszköze például az volt, hogy egy hajóárbocra kötette magát, hogy hallhassa a szirének hangját. Mi mit tehetnénk?

Ha például az e-mailek csekkolása helyett reggelente jógázni szeretnénk, a következőket tehetjük:

• adjunk 300 forintot egy általunk szeretett jótékonysági szervezetnek, amikor sikerül megvalósítanunk a célunkat, ha pedig kudarcot vallottunk fizessünk 3000 forintot egy olyannak, melyet nem igazán kedvelünk.

• nézzünk 30 percet kedves tévéműsorunkból, ha elértük az aznapi célt, kudarc esetén pedig ne csináljunk semmit ebben a 30 percben.

• vonjuk meg magunktól a közösségi média-időt arra a napra, amikor nem sikerült a tervünk.

Bár ezek segíthetnek valamennyire, igazán csak akkor lehetünk sikeresek, ha a változás nem kötődik negatív dolgokhoz. Ha negatív következmények származnak a kudarcainkból, akkor hosszú távon valószínű elmegy a kedvünk az egésztől.

Hogyan lehetünk igazán elkötelezettek?

A büntetésnél jóval gyengédebb eszközökhöz kell nyúlnunk. A szakértők olyan online platformok bevetését ajánlják, mint például a Rescue Time, amelyben kiválaszthatjuk, milyen aktivitásunkat szeretnénk korlátozni (pl. közösségi média használat, hírolvasás). Ezután beállíthatjuk az applikációt arra, hogy jelezzen, mikor elértük a limitet, és blokkolja ezt a lehetőséget olyan időszakra, melyre beállítottuk. Vagyis bármikor, ha több időt töltünk a hírek böngészésével munkaidőben, beállíthatunk egy limitet, és végre arra fókuszálhatunk, ami igazán számít.

A Fast Company cikke alapján

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!