Fejvadász kontra megbízó: egyedül nem megy?
Korlátok nélküli, rendszeres kommunikáció, az ügyfél igények folyamatos pontosítása. Ezek nélkül nem is működhet együtt hatékonyan egy munkaerő közvetítő cég és a megbízója. De elég ennyi a sikerhez? Egyáltalán mit várnak el a vállalatok idén a fejvadászoktól? Ennek járt utána a Jobline Magazin.
Kisebb büdzsé
A válság eddig számos változtatásra kényszerítette a HR területet. Olyan igazi szemléletváltás, amely a toborzás-kiválasztás módjára is jelentős hatást gyakorol, azonban csak kevés cég esetében valósult eddig meg – számol be tapasztalatairól Tokár Péter, a Tesk Tanácsadó Kft. ügyvezetője. Véleménye szerint éppen ezért az egyes vállalatok humánpolitikai gyakorlatából következtetni lehet arra is, mit vár el a HR a fejvadászoktól.
„Meggyőződésem, hogy a HR sok cégnél megmaradt végrehajtó, utasításkövető funkciójában, és egyszerűen csak kevesebből gazdálkodik. Pedig a legfontosabb termelési erőforrással kellene gazdálkodnia, ami nem minden esetben feltétlenül népszerű tevékenység. Mindent el kellene követnie a HR-nek azért, hogy meg tudja állapítani, kik járulnak hozzá a cég eredményeihez, és mennyivel.” - Tokár Péter.
Új nézőpont
Az elsősorban műszaki és IT szakemberek toborzásával és kiválasztásával foglalkozó fejvadász a következő kérdések feltételét javasolja: Kiket kellene még jobban motiválni, bérezni és jutalmazni ahhoz, hogy eredményesebb legyen a vállalkozás? Esetleg kiket kellene lecserélni? Milyen legyen a belső kommunikáció? Hogyan kerül a szervezethez a vezetői utánpótlás? Milyen területen lenne szüksége képzésekre, fejlesztésekre a munkavállalóknak?
Mivel a munkaerő-közvetítők nagy része elsősorban sikerdíjas szolgáltatást nyújt, Tokár Péter egyelőre nem számol drámai változással az elvárások tekintetében. Elmondása szerint a megbízók továbbra is két fontos dolgot várnak: megfelelő jelölteket, illetve professzionálisan menedzselt folyamatot. Ennek a színvonalát kellene erősítenie a közvetítőknek.
Úgy látja, hogy az első kritérium, tehát az alkalmas jelöltek esetében a korábbinál szélesebb körű kutatások, precízebb előszűrés, valamint újabb szűrési lépések beiktatása segíthet. Vagyis a fejvadászoknak még alaposabb kutatómunkát kell végezniük, hogy lehetőség szerint valamennyi potenciális jelöltet meg tudják találni. Ez a szokottól eltérő toborzási csatornák felkutatását és alkalmazását jelenti. Ebben az egyediség és a kreativitás a meghatározó. Emellett az egyéni ajánló rendszerek kialakítása is nagy segítség ahhoz, hogy egy-egy szakma legjobbjaihoz eljussanak.
A második kritérium – a professzionálisan menedzselt folyamatok – esetében a körültekintőbb adminisztráció és a hatékonyabb ügyfél, illetve jelöltkommunikáció jelentheti a megoldást. Fontos, hogy a megbízó és az álláskeresők is folyamatosan tájékoztatást kapjanak arról, hogy a másik oldalon miként áll az ügyük. Az információáramlás biztosítja a felek közti bizalom kialakítását és megtartását, valamint segíthet abban, hogy az érdekeket összehangolhassák. Sokszor apróságokon múlik a megállapodás, pedig megfelelő közvetítéssel orvosolható lenne a probléma. Tokár Péter felhívja a figyelmet a folyamatok időbeli lefutásának kérdésére is. A túl lassú ügymenet következtében a megbízó ugyanis elveszítheti a legjobb jelöltet, a pályázó pedig az álláslehetőséget. Ennek szakszerű menedzselése szintén a tanácsadó, a fejvadász dolga.
A sorozat következő részében: Félreértések a kiválasztási folyamatban