Miért nincs értelme a brainstormingnak?

A brainstormingot egy amerikai reklámszakember, Alex Osborn találta fel 1939-ben, és annyira megtetszett neki, hogy könyvet is írt róla (How to Think Up, 1942.) A „találmány” lényege, hogy az értekezleten a vezető felvet egy problémát, amivel kapcsolatban bárki bármilyen ötlettel előhozakodhat, és ezeket a többiek továbbgondolhatják. Szigorú alapszabály, hogy még a legbizarrabb ötletet sem szabad kritizálni, ami felszabadítóan hat a gondolkodásra és segít elszakadni a bevett gondolkodási mintáktól. Amellett, hogy ily módon remek megoldások születnek a különféle problémákra, a brainstorming szórakoztató közösségi tevékenység is lehet. Ezt állítják a módszer hívei.

A brainstorming villámgyorsan elterjedt, a nagy cégek után az amerikai kormány is átvette, mára pedig az egész világon elfogadott módszerré vált. Ez nagyon szép, de működik-e? - teszi fel a kérdést Kevin Ashton How to Fly a Horse című könyvében, amelyben külön fejezet szól a brainstormingról.

A brainstorming azon a feltevésen alapul, hogy sok embernek együtt több ötlete támadhat, mintha valaki egyedül töri a fejét valamin. Ez valóban logikusan hangzik, csakhogy a valóság nem támasztja alá. Egy amerikai kísérletben tudósokkal és reklámszakemberekkel dolgoztak. A társaságot két részre osztották: az egyik csoportba tartozók négyfős csapatokban ötleteltek, a többiek pedig önállóan. Utóbbiak 30-40 százalékkal több ötletet gyártottak, mint a csapatban dolgozó alanyok, ráadásul az egyéni ötletek minősége sokkal jobb volt, mint azoké, amelyek a brainstormingokon születtek.

Egy másik kísérletben 168 embert öt-, hét- és kilencfős csapatokban, illetve önállóan ötleteltettek. Az eredmény az lett, hogy az egyedül gondolkodók kreatívabbaknak bizonyultak, mint a csapatok, és minél nagyobb volt a csapat, annál kevésbé hatékonyan dolgoztak. A csapatok rosszabb teljesítményének az volt az oka, hogy sokszor leragadtak egy-egy ötlet továbbfejlesztésén, illetve néhány csapattag visszahúzódott, és nem vett részt teljes intenzitással a közös munkában.

A brainstorminggal kapcsolatos másik feltételezés, hogy a kritika felfüggesztése hatékonyabb munkát eredményez, mintha azonnal nekiállnának minden ötletet elemezni. Egy újabb kísérletben diákokat arra kértek, találjanak ki márkaneveket három termék számára. A csapatok egyik felében nem volt szabad kritizálni az ötleteket, a másik felében viszont minden javaslatot meg kellett vitatni. A kritika nélküli csapatok több ötletet produkáltak, ám a független zsűri megállapította, hogy a jó ötletek száma ugyanannyi volt mindkét fajta csapat esetében. A kritika felfüggesztése csak sok rossz ötletet adott a végeredményhez, amit további kísérletek is megerősítettek.

A számos kutatás konklúziója, hogy a legjobb önállóan gondolkozni és azonnal mérlegelni az ötlet minőségét. A legrosszabb megoldás nagy csapatban ötletelni a kritika tilalma mellett. Steve Wozniak, aki Steve Jobsszal az Apple alapítója volt, ugyanezt mondja: „Dolgozz egyedül. Akkor tudsz forradalmi dolgokat kitalálni, ha önállóan gondolkozol. Felejtsd el a bizottságokat meg a csapatokat.”

A brainstorming azért elvetendő, mert kiküszöböli a gondolkodást, és abból a ki nem mondott feltételezésből indul ki, hogy az ötletelés egyenlő az alkotással. Részben emiatt mindenki azt hiszi, hogy az ötletek fontosak. Stephen King szerint az író-olvasó találkozókon az a leggyakoribb kérdés, hogy honnan szedi az ötleteit, és erre tud a legkevésbé válaszolni.

Az ötletek olyanok, mint a magvak: bőségesen teremnek, de a többségükből nem hajt ki semmi. Továbbá az ötletek ritkán eredetiek. Ha különböző csapatokat megkérünk, hogy ugyanakkor ugyanarról brainstormingoljanak, valószínűleg sok ugyanolyan ötlet fog születni. Ez nem csupán a brainstroming sajátja, mindenfajta alkotó tevékenységre jellemző. Számos dolgot párhuzamosan találtak fel, egymástól függetlenül, amikor különböző emberek ugyanazt a gondolatmenetet követték. A napfoltokat például négyen fedezték fel egymástól függetlenül 1611-ben; öten találták fel a gőzhajót 1802 és 1807 között; hat ember fejében született meg az elektromos vasút gondolata 1835 és 1850 között; és ketten találták fel a szilíciumchipet 1957-ben. Amikor William Ogburn és Dorothy Thomas ezt a jelenséget tanulmányozták, 148 olyan esetet találtak, ahol egyszerre született meg a nagy ötlet több ember fejében, és biztosak benne, hogy ez a szám még nagyobb lesz, ha valaki tovább kutat.

Ötleteket szülni nem egyenlő az alkotással. Valaminek a megalkotása teremtés, és nem inspiráció. Sok embernek vannak ötletei, de kevesen fognak hozzá, hogy meg is valósítsák, amit elképzeltek.

Kövess minket a Facebookon!

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!