Távmunka vagy bedolgozói viszony?
Egyre terjednek az otthoni munkavégzés formái, az internet tele van az otthon végezhető munkákra szóló hirdetésekkel. Érdemes ezért áttekinteni, mi minősül távmunkának a Munka törvénykönyve alapján, hiszen jogi értelemben nem minden távmunka, amit a munkavállaló nem a munkáltató szervezetében végez. Kártyás Gábor írása.
A törvény meghatározása szerint távmunkavégzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják. A távmunka tehát a munkáltató székhelyén, telephelyén kívüli munkavégzés azon esete, amikor a munkavállaló számítástechnikai eszközzel dolgozik. Például, távmunkás az az újságíró, aki otthonában, vagy az általa választott bármely más helyen írja cikkeit, és azokat a munkáltató által megadott határidőre, e-mailben küldi el - írja szakértői blogjában Kártyás Gábor.
A munkavállaló nem utasítható távmunkavégzésre, ezért a feleknek magában a munkaszerződésben kell megállapodni, hogy a jogviszony távmunkára jön létre. Mivel a távmunkás munkavállaló nem integrálódik úgy a munkáltató szervezetébe, mint egy hagyományos munkavállaló, a törvény korlátozza a túlzott elszigetelődés veszélyeit. Így a munkáltató a távmunkásnak is köteles minden tájékoztatást megadni, amelyet más munkavállalónak biztosít, informálnia kell arról a szervezeti egységről, amelyhez a munkája kapcsolódik, illetve köteles számára biztosítani, hogy területére beléphessen és más munkavállalóval kapcsolatot tartson.
A távmunkához hasonló foglalkoztatási forma a bedolgozói munkaviszony. Itt sem a munkáltató által biztosított helyen történik a munkavégzés, azonban nem az informatikai eszközök használata, hanem az ellátott munka jellege teszi lehetővé, hogy a munkavállaló nem üzemi körülmények között és nem állandó irányítás, felügyelet mellett dolgozik. A bedolgozó mennyiségileg meghatározható, szaktudást nem igénylő tevékenységet (pl. kisebb összeszerelést) lát el, tipikusan a saját eszközeivel, saját otthonában. Díjazását pedig az előállított termék mennyisége alapján kapja.
A munkavégzés önálló jellege révén a bedolgozó jogállása számos tekintetben a polgári jogviszonyokban állókhoz áll közelebb, mint a hagyományos munkaviszony munkavállalójához. Eltérő megállapodás hiányában ugyanis a munkahely a munkavállaló lakóhelye, a munkáltató utasítási joga a munkavállaló által alkalmazandó technika és a munkavégzés módjának meghatározására korlátozódik, és a munkavállaló feladatát a saját eszközeivel, kötetlen munkarendben végzi. E sajátosságokra tekintettel furcsa, hogy mégis munkaviszonynak tekinti a törvény a bedolgozást. Sőt, 2012. július 1-je óta biztosítási jogviszonyt is keletkeztet, így a kapcsolódó közterhek is megegyeznek a hagyományos munkaviszonynál irányadóakkal.