Ki a tehetség? Interjú Molnár Ferenc Caramellel
Ki a tehetség? Az átlagosnál jobb képességei és készségei vannak az adott területen. Képes megmutatni a benne lévő spirituszt. Rátermett, van elég önbizalma, kitartó. Talál mentorokat és segítőket. Aztán később talán ő maga is szívesen támogatja a géniuszokat. A zeneiparnak sok tehetséges „dolgozója” van, köztük Molnár Ferenc Caramel is.
Molnár Ferenc Caramel 22 éves korára szedte össze a bátorságát, és jelentkezett a TV2 tehetségkutatójába, a Megasztárba. Annyi önbizalma nem volt, hogy terveit megossza szeretteivel, viszont bevallása szerint leginkább mégiscsak a hitének köszönheti, hogy ma már önálló koncertjével képes megtölteni a Budapest Sportarénát.
Nehéz elhinni, hogy nem volt önbizalma, hiszen ma már több ezer ember előtt áll színpadra. Sok csalódás érte, mielőtt jelentkezett a Megasztárba?
Molnár Ferenc Caramel: Mindig is tudtam, hogy zenével szeretnék foglalkozni, pedig soha nem tanultam sem énekelni, sem pedig hangszeren játszani. Ennek ellenére folyamatosan dúdoltam valamit, akár a futószalag mellett álltam az üveggyárban, akár a családommal voltam. Természetesen voltak próbálkozásim, demókat vittem lemezkiadókhoz, de nem csapott le rám senki. A legkecsegtetőbb ajánlat egy dalszövegíró pozícióra szólt, én viszont énekes akartam lenni. Hatalmas álmom volt, hogy egyszer színpadon állhassak, de – valószínűleg a korábbi csalódások miatt – nem volt bátorságom elmondani a szeretteimnek, hogy jelentkeztem a tehetségkutatóba. Nagyon szégyelltem volna előttük, ha nem kerülök be.
Töltse le a Jobline alkalmazását telefonjára!
De bekerült. Sőt, megnyerte a Megasztár második szériáját.
Molnár Ferenc Caramel: Hosszú és nehéz út vezetett odáig, és ami utána várt rám, az még nehezebb volt. Hiszen nem elég megnyerni a tehetségkutatót, az csupán a karrierépítés első lépcsőfoka.
Milyen nehézségekre gondol? Milyen problémákkal kellett megküzdenie?
Molnár Ferenc Caramel: Noha a televízióban pár hónap alatt lezajlott a műsor, de az első válogatótól a győzelemig legalább egy év telt el. Azt gondolom, hogy bárki, aki bekerül egy ilyen tehetségkutatóba, nem tudja reálisan kezelni a helyzetet. Ez egy sokkhatás. És ez, bár rendkívül reális gondolkozású embernek tartom magam, engem is magával ragadott.
A zsűritagok nem segítettek eligazodni az ön számára addig ismeretlen világban?
Molnár Ferenc Caramel: Dehogyisnem! Mindannyian rettentően segítőkészek voltak. Nem csupán szakmai tanácsokkal láttak el hétről hétre, hanem útmutatót is kaptam tőlük a jövőre nézve. Presser Gábor szavait soha nem fogom elfelejteni. Azt mondta, találjam meg a saját zenei világomat, a saját stílusomat, és bármilyen nehéz lesz is, próbáljak meg kitartani.
Megfogadta?
Molnár Ferenc Caramel: Igen.
És bevált?
Molnár Ferenc Caramel: 2005-ben, amikor megnyertem a versenyt, a Budapest Sportarénában énekelhettem több mint tízezer ember előtt. Azt akkor abszolút nem tartottam reálisnak. El kellett telnie nyolc évnek ahhoz, hogy újra ennyi ember előtt énekelhessek, viszont már a saját dalaimmal állhattam színpadra. Azt hiszem, ahhoz, hogy ezt elérhessem, nagyban hozzájárult Presser Gábor tanácsa. Elterveztem valamit, és kitartottam az álmaim mellett.
Munkát keres? Iratkozzon fel Álláspostánkra!
Azért ez az út nem volt zökkenőmentes, hiszen volt idő, amikor szinte nem is hallottunk Molnár Ferenc Caramelről. Akkor mi történt: megingott, feladta?
Molnár Ferenc Caramel: Amikor az első lemezemet „az év csalódásának” nevezték a zenei kritikusok, természetesen elkeseredtem. A második albumomat szintén nem szerették, a harmadikat nem játszották a rádiók. Bevallom, rosszul esett, de soha nem adtam fel! Tudtam, hogy utat kell törnöm magamnak, viszont a siker érdekében nem álltam össze dj-kel, nem mentem el haknizni piszkos kiskocsmákba, megalkuvás nélkül akartam elérni a célom.
Pedig könnyebb pénzkereseti forrás lett volna, nem?
Molnár Ferenc Caramel: Valószínűleg igen. De szerencsére, annak ellenére, hogy nem hozta a várt sikert az első három lemezem, az eladásuk jó volt. Valahogy mindig megoldódtak az anyagiak.
A Lélekdonorral pedig a várt siker is megérkezett.
Molnár Ferenc Caramel: Iszonyatosan büszke voltam, amikor meghallottam a rádióban. Rengeteget játszották. Ez pedig munkára ösztönzött, tudtam, hogy össze kell kapnom magam. A családom folyamatosan támogatott, és a menedzserem is. Hamza Zoltán, amikor meghallotta a Lélekdonort, felhívott, és azt mondtam, szeretne velem dolgozni. Azóta is ő a menedzserem. Azt hiszem, a Lélekdonorral kezdetét vette egy jó korszak.
A The Voice tehetségkutató műsor felkérését hogyan fogadta?
Molnár Ferenc Caramel: Amikor először felhívott a TV2, hogy Magyarországon is indul ez a műsor, és szeretnék, ha én lennék az egyik mester, senkinek nem mertem elmondani. Kizárólag a menedzserem és én tudtunk róla. Akkor már jól ismertem a műsort, hiszen folyamatosan néztem az angol és amerikai verziót. Miután aláírtam a szerződést, a barátaimmal osztottam a meg hírt, együtt sírtak velem az örömtől.
Ön is egy tehetségkutatónak köszönheti, hogy megismerte az ország. Mit gondol, valami plusszal is el tudta látni a versenyzőket a szakmai tanácsokon kívül?
Molnár Ferenc Caramel: Nem a saját egóm miatt vállaltam ezt a felkérést, hanem pontosan a segítő szándék volt bennem. Tudom, milyen érzés zöldfülűként egy tehetségkutatóban állni, és talán a tanácsaim nagy része sokkal inkább e felé irányult, mint a szakmai részére.
Mire gondol?
Molnár Ferenc Caramel: Ahogy már említettem, soha nem tanultam zeneelméletet, ezért már a The Voice legelején azt gondoltam, a legtöbb, amit átadhatok a versenyzőknek, az érzéseim. Persze a technikai dolgokat sem hanyagoltam el, de számomra sokkal fontosabb volt, hogy a kis „csemetéim” megtalálják önmagukat. Éppen ezért hosszú órákon keresztül ecseteltem nekik, szerintem merre kellene majd elindulniuk, milyen stílusban, melyik kiadónál, milyen menedzserrel kellene próbálkozniuk. Sajnos, azt kell mondjam, egyikük sem fogadta meg a tanácsom, ami rosszul esik.
Vajon miért?
Molnár Ferenc Caramel: Nehéz dolog ez. Hiszen egy ilyen műsor után annyi lehetőséggel találja szemben magát az ember, mégsem tudja, hogy kiben bízhat. És végül nem feltétlenül a legmegfelelőbb győz, hanem az, aki a legtöbbet duruzsol az ifjú tehetség fülébe.
Akkor ezek szerint nincs is értelme az ilyen tehetségkutatóknak?
Molnár Ferenc Caramel: De! Nagyon is van! Mert számtalan tehetséges ember él az országban, és lehetőséget kell adni nekik. Sajnos, sok esetben ez úgy működik, hogy van egy ismerős a kiadónál, és az segít az indulásban, de nagyon sok tehetségnek nincs ilyen lehetősége. A tehetségkutatón viszont az illető megmutathatja magát, esélyt kaphat a tanulásra, a kibontakozásra.
Nem telített már a piac?
Molnár Ferenc Caramel: Őszintén bosszant, amikor azt hallom: nem kell már ide több tehetségkutató, mert az új énekesek csak a régiektől veszik el a fellépéseket. Ez hülyeség! Ahogy az is, hogy el kell menni külföldre, és ott kell szerencsét próbálni. Azt gondolom, hogy a tehetség olyan, mint egy labda: lenyomhatjuk a víz alá, de valahol úgyis újra felbukkan. Persze kitartónak kell lenni, máshogy nem is megy. Azok, akik nem küzdenek, hanem inkább megalkusznak, és elmennek egy óceánjáróra énekelni, számomra csupán féltehetségek. Úgy gondolom, csak döntés kérdése az egész.
Ön szerint mi a siker titka?
Molnár Ferenc Caramel: Elsősorban természetesen a tehetség. De fontos az ész is – amit én csak sütnivalónak nevezek –, hiszen az szükséges ahhoz, hogy elérjük a céljainkat. És ami még nagyon fontos, az a szorgalom és az alázat. Mert akiben ez nincs meg, lehet tehetséges, de nagyot fog koppanni.
Sikeresnek tartja magát?
Molnár Ferenc Caramel: Nem azt mondom, hogy a fent említett tulajdonságok mindegyikének a birtokában vagyok, de törekszem rá. Nem beszélve arról, hogy számomra a legnagyobb siker, ha írok egy jó dalt. Ha, miután elkészült, úgy dőlök hátra, hogy pfúúú, ez most igazán jól kijött belőlem! Persze az is hatalmas örömet okoz, amikor ezt a dalt velem együtt énekli több ezer ember az Arénában. Sőt! Ma már az a legfőbb célom, hogy a dalaimmal átadhassam nekik azt a hitet, ami bennem van.
Ezek szerint a cél is folyamatosan formálódik?
Molnár Ferenc Caramel: Természetesen. Hiszen mi magunk is folyamatosan változunk. Amikor a tehetségkutató után elindultam, voltak gondolataim, mit is szeretnék, idővel viszont átalakultak, kiteljesedtek. Azt hiszem, ez a zenémen is érezhető. Ma már nem tartom magam R’n’B’ énekesnek, keverednek a stílusok a dalaimban. Próbálok beléjük csempészni egy kis klasszikus hangzást, és a népzenei elemek is fontosak a számomra. De valójában ez nem tudatos, sokkal inkább egy érzelmi nyitottságnak, fejlődésnek köszönhető. Nekem is meg kellett érnem. Olyan ez, mint amikor az ember 18 évesen fintorogva megiszik egy pohár bort. Lecsúszik, de valahogy nem az igazi. Míg ha 32 évesen megízleli, azt gondolja magában: ez finom.
Mit gondol, akkor is itt tartana, ha kilenc évvel ezelőtt nem jelentkezik a Megasztárba?
Molnár Ferenc Caramel: Nagyon nehéz erre válaszolni. Iszonyatosan sokat kaptam a Megasztártól, valószínűleg ha akkor nem, akkor később jelenkezem egy másik tehetségkutatóba. Mert a legfontosabb mégiscsak az, hogy az ember kitartson az álmai mellett.
-Somogyi Nóra-
A cikk a HR Plusz kiadványban jelent meg. HR Szakmai tartalmakért keresse a 2014-es kiadványt a nagyobb újságárusoknál, vagy kérje a HR Center kapcsolattartójától.
Hozzászólások (0)