Árak és bérek
A hazai vállalkozások nagy többsége nem tervez leépítéseket, igaz, létszámbővítésben is kevesen gondolkoznak. A munkaerőpiac a válság ellenére stabil, az idei év nagy kérdése, hogy a rendkívül magas infláció mellett mekkora béremelésekre számíthatnak a munkavállalók.
Nem ígérkezik könnyű évnek 2023: az infláció még mindig nagyon magas, a gazdaság zsugorodik, s az év egészére is csak mérsékelt növekedésre – a kormány optimistának tekinthető előrejelzése 1,5 százalékos gyarapodást mutat – vagy stagnálásra van kilátás. Öröm az ürömben, legalábbis a dolgozók, álláskeresők számára, hogy a válság ellenére a munkaerőpiac stabil, a megélhetés egyre nehezebb ugyan, és sok a bizonytalanság, de attól nem kell tartani, hogy tömegek veszítenék el az állásukat. Friss inflációs jelentésében a jegybank 3,6-3,7 százalékos munkanélküliségi rátával számol. Az év egészének átlagában a helyzet jelenleg ennyire nem rózsás, a mutató 4 százalékon áll. A munkanélküliek száma lassan, de hónapok óta emelkedik, fordulat az év második felében várható, amikor a talán beinduló gazdasági növekedésnek köszönhetően a vállalkozások bátrabban bővítenek majd létszámot. Egyébként a munkanélküliség növekedése nem csupán az elbocsátásoknak köszönhető, az egyre nehezebb megélhetési körülmények közepette sokan térnek vissza a munkaerőpiacra, kezdenek álláskeresésbe, de ha nem találnak, a munkanélküliek táborát növelik – hívta fel a figyelmet Virovácz Péter, az ING vezető közgazdásza. Szerinte a munkanélküliség 4,5 százalékon tetőzhet, mielőtt mérséklődni kezd. Aránya 2021 első fele óta nem volt olyan magas, mint most, de még mindig munkaerőhiány tapasztalható. Sőt az újonnan kiírt üres álláshelyek száma az év eleji adatok alapján máris újra emelkedik.
Elbocsátási hullám nem várható
Az álláskínálati kép vegyes, a munkaerőpiaci felmérések – például a Randstadé – tanúsága szerint csak nagyon kevés vállalkozás tervez létszámcsökkentést, de létszámbővítésben is nagyon kevesen gondolkoznak. Tehát akinek van állása, az jó eséllyel nem fogja azt elveszíteni, viszont munkahelyet váltani vagy belépni a munkaerőpiacra nem lesz egyszerű. A Randstad felmérése szerint a vállalatok 34 százaléka tervez új munkavállalókat felvenni 2023-ban, ami – a tavalyi kiugró, 89 százalékos létszámbővítési szándékkal szemben – nemcsak visszaesés, de még a pandémia által erősen befolyásolt 2021-es elképzelésekhez képest is visszalépés, hiszen akkor 38 százalék tervezett új munkaerőt felvenni. Létszámcsökkentéssel viszont csak a cégek 8 százaléka számol. Ami az egyes szektorokat illeti, az építőiparban meglehetősen rosszak a kilátások, továbbá a kiskereskedelemben és egyes feldolgozóipari alágakban lehetnek komolyabb elbocsátások. Az építőipar lefulladása a megrendelések elapadása miatt fenyeget: mind a vállalkozások, mind a háztartások számára csak rendkívül magas kamatokkal érhetők el hitelek, ezek nélkül pedig az ingatlanfejlesztők és a lakosság aligha vág bele építkezésekbe, felújításokba. Ami a kiskereskedelmet illeti, az elszállt árak miatt a lakosság kevesebbet vásárol – februárban 10 százalék fölött volt a visszaesés az előző év azonos hónapjához képest –, ami egyrészt nehéz helyzetbe hozza a vállalkozásokat, spórolásra kényszeríti őket, másrészt az alacsonyabb forgalmat kevesebb dolgozó is ki tudja szolgálni.
Ahhoz képest, hogy a vállalkozások nagy többsége nem tervez elbocsátásokat, a munkavállalók meglehetősen pesszimisták. A geopolitikai instabilitás, az infláció és a gazdasági visszaesés következtében a magyar válaszadók 58 százaléka tart attól, hogy a világgazdasági helyzet hatással lesz a munkahelyük biztonságára, és a 34 százalékuk fél, hogy elveszíti az állását. Ezek miatt majdnem mindegyikük úgy nyilatkozott, hogy fontosnak tartja a biztos munkahelyet, és közel kétharmaduk visszautasítaná az olyan állást, amely nem tudná garantálni ezt a biztonságot. Ám a válaszadók 45 százaléka még így is biztos abban, hogy gyorsan találna munkát, ha a jelenlegi állását elveszítené.
Mi lesz a béremelésekkel?
Az idei év legproblematikusabb munkaerőpiaci kérdése a bérezés – ezt így látják a munkavállalók és a munkáltatók is. Az infláció jelenleg, hó/hó alapon az egy évvel ezelőttihez képest 25 százalék fölött jár, az év közepétől lassulhat jelentősen, az év végére 10 százalék alá, így a naptári év átlagában a 15–19,5 százalékos sávba kerülhet. A munkavállalók értelemszerűen legalább ekkora béremeléseket akarnak, amit az egyéb költségeik – például az energiáé – emelkedésével és a gazdasági visszaeséssel küszködő cégek jellemzően nem tudnak megadni. A reálkereset már hónapok óta csökken, vagyis a béremelkedés üteme nem éri el az inflációét. Várhatóan ez igaz lesz az egész évre, a jegybank előrejelzése 13,7–14,4 százalékos béremelkedési ütemet vár a versenyszférában, ami ugyebár még az inflációs előrejelzési sáv alsó szélét sem éri el. A jegybanki prognózis óvatosnak mondható, januárban 16 százalékkal nőttek a keresetek, ami hasonló ütemet vetít előre az év egészére – véli Virovácz Péter. Mivel a munkaerőpiac feszes (alacsony a munkanélküliség, sok az üres álláshely), a munkavállalók alkupozíciója erős, jelentős – bár a rendkívül magas infláció szintjét el nem érő – béremeléseket képesek kiharcolni. Ez hosszabb távon egyébként nem feltétlenül szerencsés csillagállás. A vállalkozások a béremelések miatt növelni akarják a bevételeiket, vagyis emelni az áraikat, ami fűti az inflációt. Működni látszik tehát az ár-bér spirál. Vitatható, hogy ez meddig tarthat, de a KSH – a 2022-es inflációs folyamatokat bemutató kiadványában több szektorral kapcsolatban – felhívta a figyelmet, hogy az áremelésekre részben a béremelések kigazdálkodása miatt volt szükség.
Míg tavaly a Randstad-felmérésben részt vevő cégek 83 százaléka nyilatkozott tervezett fizetésemelésről, idén a 97 százalékuk számol vele. Erről az ő elképzeléseik és a munkavállalók elvárásai enyhén szólva sem esnek egybe. Az utóbbi hónapokban tapasztalható infláció, a megélhetési költségek rohamos emelkedése miatt a munkáltatók többsége 6–15 százalékos emelést tervez, a munkavállalók közel háromnegyede viszont a 16–20 százalékos vagy ennél is magasabb arányút tart elvárhatónak. 20 százalék feletti fizetéstöbblettel a cégek alig 1 százaléka kalkulál – ezek döntően az IT/telekommunikációs szektorból kerülnek ki –, holott a dolgozók 35 százaléka legalább ennyit szeretne kapni. Csak minden nyolcadik cég hajlandó emelni 16 százalék és 20 százalék között, holott ez a dolgozók 37 százalékánál lenne elvárás. A béremelést sok cég differenciáltan hajtja végre, ezzel a bérfelzárkóztatással csökkentve azt a szakadékot, amely az 1990-es évektől kezdve folyamatosan nőtt a menedzsment és a szervezet alsóbb szintjein dolgozók fizetése között. Ráadásul a munkavállalók nemcsak fizetésemelést várnak a munkáltatójuktól, hanem a romló megélhetési körülmények közt a béren kívüli juttatásokra, támogatásokra, év közbeni extra kifizetésekre is számítanak. A magyar munkavállalók 35 százaléka meg is fogalmazza, hogy az energia- és utazási költségek vagy egyéb napi többletkiadásaik kompenzálását is kívánatosnak tartaná.
A home office még mindig fontos
Az idei év legfontosabb kérdése a béremelés lesz, de ez nem jelenti, hogy ne élnének továbbra is az évek óta trendszerűen erősödő dolgozói elvárások. Az egyik a munkaidő és a magánélet határozott elválasztása, ami főként a fiatalabb generációk tagjai számára fontos. Legalábbis elvben, a gyakorlatban sokan vállalnak túlórázást vagy dolgoznak másodállásban. Magyarországon ráadásul jóval a globális átlag felett hajlandók a munkavállalók másodállást vállalni (34 százalék) vagy túlórázni (30 százalék). A Randstad globális adatai szerint általánosságban inkább a legfiatalabb generáció tagjaira jellemző, hogy így próbálják növelni a keresetüket. A magyar munkavállalók ebben is jelentősen eltérnek a világátlagtól: itthon minden generáció rákényszerül ily módon az alapjövedelme kiegészítésére, még a legidősebb korosztályba tartozó dolgozók is.
A másik fontos munkavállalói elvárás a rugalmas munkabeosztás mind időben, mind a munkavégzés helyét illetően – vagyis a home office lehetősége. Ez a pandémia óta meghatározó kérdés, korábban az otthoni munkavégzés Magyarországon csak a vállalatok kis részénél volt opció. A járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések idején azonban sokan megtapasztalták ennek előnyeit – és hátrányait –, a cégek pedig azt, hogy legalábbis valamiféle hibrid, munkahelyi és otthoni beosztás működőképes lehet. A magyar munkavállalók számára fontos a rugalmasság a munkaidő (85 százalék) és munkavégzés helyének (72 százalék) tekintetében, de nemzetközi összehasonlításban kisebb azok aránya, akik enélkül nem fogadnának el állásajánlatot. Tavalyhoz képest nőtt az ebből a szempontból feltételeket támasztó munkavállalók száma. Jelenleg 34 százalék számára kizáró ok, ha nincs rugalmas munkaidő, 31 százalék számára pedig a munkavégzés helyét érintő rugalmatlanság a kizáró ok. Sokkal jelentősebb különbség figyelhető meg azonban abban, hogy akár a globális átlaghoz, akár a kelet-európai régióhoz képest Magyarországon milyen arányban adott a vágyott rugalmasság a munkavégzés helyét vagy a munkaidőt tekintve: az előbbire csupán a munkavállalók 44 százalékának, az utóbbira a 38 százalékuknak kínálnak lehetőséget a munkáltatók.