A 9 legsúlyosabb tévhit a munkakereséssel kapcsolatban

Még a tapasztalt munkakeresők is beleeshetnek abba a hibába, hogy hagyják magukat becsapni bizonyos tévhitek által. Leleplezzük a legveszélyesebb félreértéseket, és reméljük, tudunk ezzel segíteni!

Mindannyiunk számára fontos, hogy jó munkát találjunk tisztes fizetésért. A sok remény és vágy aztán megszüli azokat a tévhiteket, amelyek jólesően elringatnak, hogy több önbizalommal vágjunk neki a munkakeresésnek. De vannak olyan közkeletű mítoszok is, amiket a kétségbeesés szül. Most leszámolunk kilenccel közülük.

1. Ha sok álláshirdető honlapon regisztrálunk, özönleni fognak az ajánlatok. Sajnos nem így van. Az internet ördöngös találmány ugyan, de csodát nem tesz. Fontos, hogy jelen legyünk az álláshirdető honlapokon, de még fontosabb, hogy tudjuk: a találati arány csak 5 százalékos, azaz csupán minden huszadik munkavállaló kap így állást.

2. Az állásajánlatok túlnyomó részét nyilvánosan meghirdetik. Tévedés. Csupán a szabad pozíciók 15-20 százaléka nyilvános, a többi az úgynevezett zárt piacon talál gazdára. Általános szabály, hogy minél nagyobb presztízsű – és minél vonzóbb javadalmazással jár – egy betöltendő munkakör, annál kevesebben szereznek róla tudomást. Akkor hogyan lehet mégis jó állást megcsípni? A networking révén. Erről itt található bővebb információ: http://www.quintcareers.com/networking_guide.html

3. Aki gyakran vált munkát, az gyanús a HR-esek szemében. A túl gyakori – egy éven belüli – váltások tényleg homlokráncolásra adhatnak okot, de ma már nem tekintik léha munkahelyi vándormadárnak, aki több területen, pozícióban is kipróbálja magát. A mozgékony munkavállaló sok tapasztalatot szerez, sűrűn szőtt kapcsolati hálót épít ki, ami hasznos. (Halkan mondjuk: ha ifjúkori botlás következtében előfordult egy-két túl rövid kaland a karrierjében, nyugodtan hagyja ki a CV-ből.)

4. A motivációs vagy kísérőlevél nem is olyan fontos. De igen. Ez az írás arról kell szóljon, hogy miért pont a meghirdetett állást szeretné megkapni, és miért pont ön a legalkalmasabb jelölt a feladatra. Minden alkalommal el kell küldeni a munkaadónak, kivéve, ha határozottan leszögezi, hogy nem szükséges.

5. A CV-t úgy kell felépíteni, hogy logikus sorrendben megmutassa, miként töltöttünk be egyre nagyobb felelősséggel járó és egyre több tapasztalatot adó pozíciókat. Nem. A szomorú igazság az, hogy a munkaadó általában kevesebb mint húsz másodpercet szán egy-egy CV tanulmányozására, tehát minél tömörebben össze kell foglalnunk számára a releváns információkat. Karrierünk szövevényes regényét elmesélhetjük majd az interjún, ha erre sor kerül, és egyáltalán kíváncsiak rá.

6. A szerény fizetési igény növeli az esélyeinket. Szó sincs róla. Soha nem szabad az észszerűnél kisebb fizetést kérni, mert ez arról árulkodik, hogy nem vagyunk professzionális munkavállalók, viszont kétségbe vagyunk esve – és emiatt könnyen lemaradhatunk az állásról. De ha meg is kapjuk, munkálni fog bennünk a rossz érzés, hogy olcsón adtuk magunkat, és negatív érzéseink ébredhetnek a főnökünk iránt is, aki nem átallott bagóért fölvenni.

7. Mindig a legképzettebb pályázó kapja meg az állást. Nem. A képzettség csak az egyik szempont az interjúztató számára. Az is fontos, milyenek a kommunkációs képességeink, fejlett-e az érzelmi intelligenciánk, és van még egy sor paraméter, amit a felvételiztető mérlegel. Ha behívtak állásinterjúra, az azt jelenti, látnak bennünk fantáziát, és már „csak” az a dolgunk, hogy bebizonyítsuk, komplex értékeink miatt minket keres a munkáltató. Tehát fölösleges a képzettségünk miatt aggódni, az összhatás számít.

8. Negyvenöt év felett már reménytelen munkát keresni. Ez talán akkor igaz, ha olyan cégnél kopogtatunk, amely a fiatalokat célozza meg. Egyébként van esélyünk, mert a munkaadók értékelik a sokoldalú képzettséget, a tapasztalatot, az igényt a megújulásra, az alkalmazkodási készséget és még egy sor olyan hasznos tulajdonságot, ami egy negyvenöt feletti alkalmazottat értékessé tehet.

9. A mai nehéz időkben az első adódó ajánlatra le kell csapni. Legfeljebb akkor, ha pár héten belül várható a végrehajtó érkezése. Egyébként azt az ajánlatot érdemes elfogadni, amelyikről úgy gondoljuk, hogy pont arra vágytunk. A munkakeresés hullámzó folyamat. Miután beadtuk a pályázatainkat különböző helyekre, lehet, hogy hetekig semmilyen válasz nem érkezik, aztán pár nap alatt beesik féltucat. Ezek között aztán nemcsak ésszel, hanem ösztönnel is érdemes válogatni.

Regisztrálj a Jobline-on, hogy megtaláld álmaid állását és első kézből értesülhess a legújabb munkaerőpiaci trendekről!